Szomorú dolog, hogy sokszor egy ember munkássága, zenéje, filmjei vagy éppen stílusa akkor kerül igazán előtérbe, miután már nincs köztünk. Nem kéne ennek így lennie, ha a halála után úgy érezzük, hogy a munkássága értékes, és érdemes arra, hogy foglalkozznk rá, miért nem éreztük ezt már életében is? Nem szeretem azt a hamis dicsfényt, amivel a nyilvánosság haláluk után övez művészeket - egy pillanatig nem vitatom, hogy megérdemlik, sőt. A baj inkább azzal van, hogy miért kell tragédiának történnie ahhoz, hogy igazán észrevegyük őket?
Itt van ez a lány, aki egy évvel fiatalabb volt nálam, amikor elment a múlt hónapban, és nem szívesen idézem fel a reakciókat, amiket a halála kapcsán hallottam emberektől, sokkal inkább azzal szeretnék most foglalkozni, ami szerintem hamarosan fókuszba fog kerülni: Amy stílusikon volt. És talán most méginkább az lesz, mint valaha. Egyike volt azoknak a művészeknek, akik nem csak hangjukkal, zenéjükkel, de megjelenésükkel is egy teljesen egyéni és csak rájuk jellemző vonalat jelöltek ki. Tisztelem Amyt azért, mert soha nem volt divatkövető, hanem mert egy olyan irányzat felé nyúni inspirációként, ami akkoriban nem volt a szó hagyományos értelmében véve divatos, és saját stílust alakított ki. Úgy érzem, ennek a stílusnak egyre több eleme fog megjelnni a közeljövő kollekcióiban, a boltok polcain és a lányok öltözködésében is.
A legjellegzetesebb a külsejében a HAJA volt, hatalmas fekete konty a feje tetetén, olykor szalagokkal vagy rózsákkal díszítve, és egyértelműen volt egy retro hangulata ennek a frizurának, sőt Amy egész megjelenése engem sokszor a pin-ip girlökre emlékeztetett.
Nagyon sokat merített az 50-es 60-as évek divatjából. Van valami egészen izgalmas abban, amikor egy new look vonalú ruhából ennyi színes tetovásá látszik ki, nála valahogy mindez egyben van, mert ezeket a romantikus darabokat teljesen saját stílusára formálta.
Ami a színeket illeti, nekem elsősorban a piros-fekete-fehér kombó ugrik be, van valami kislányosan nosztalgikus ebben a színösszeállításban, még az ő vad stílusával, bőr kiegészítőivel és hangsúlyosan macskásra kihúzott szemeivel együtt is.
Összességében Amy az én emlékeimben egy végtelenül törékeny lányként él, és esetenként ruhaválasztásaival kihozta ebből az alkatból a legjobbat. Mindig volt benne valami visszatekintés, valami romantika és dögösség, és mindez egy olyan sajátos retro-rock mixben, amihez még csak hasonlót sem láttunk másnál. A kis fűzőszerű felsők, retro stílusú miniruhák, a pepita, az állatminta, a bőr, a karcsú derék, a rózsák, kendők, arany ékszerek, macskaszem, tetoválások és magas konty azt hiszem, vissza-vissza fognak köszönni a divatban mostantól, és ez jól is van így. Amyre, mint zenészre és mint stílusteremtő személyiségre mindig emlékeznünk kell.
