Kellemes meglepetés volt nekem Tracy Reese kollekciója, aki a divathétre egy finom nyári pasztellekre épített kollekciót állított össze. Sok virágmintával, áttetsző anyaggal, nosztalgikus, romantikus hangulatban, nőiességet hangsúlyozva.
A teljes kollekció itt.
A madaras minta vajon előtérbe kerül? Nem lennék meglepve, ha több tervezőnél is felbukkanna, mindenesetre Carolina Herrera mellett Marc Jacobs is használta, a Marc by Marc Jacobs kollekciójában. A kollekcióból a jópofa minta mellett nekem a kellemes piros-kék-fehér színhatás és a retro fazonú fürdőruhák tetszettek.
A teljes kollekcióért klikk ide.
Gyönyörű kollekciót állított össze az elegancia nagymestere, Carolina Herrera. Egy klasszikusan szép és elegáns kollekció is lehet annyira friss, és részleteiben izgalmas, hogy leesik az állam tőle, pedig semmi merészet vagy világmegváltót nem csinált, egyszerűen csak stílusos, és a legapróbb részletekig tökéletesen harmonikus.
Betsey Johnson mindig azok közé a tervezők közé tartozott, akiknek a kollekcióit türelmetlenül várom, és izgatottan kattintok, amikor meglátom a nevüket a frissen feltöltött kollekciók listáján. Teljesen őrült ez a nő, meg is osztja a divatrajongókat, szerintem is vannak túlkapásai, és sokszor nem a legügyesebben lavírozik a merészséget és közönségeséget elválasztó mezsgyén, de tény, hogy soha nem unalmas. Ha vidám és nosztalgikus koktélruha kell, akár csak egy képzeletbeli alkalmomra is, biztosan tőle válogatnék, mert ez a stílus a kisujjában van. (Az ugye megvan, hogy rendszerint ő tervezi a Glee versenyepizódjaihoz a fellépőruhákat?)
Mostani kollekciójában a fehérneműk kiemelt szerepet kapnak, és nem csak inspirációként. A koktélruhából kilógó párducmintás push-up melltartó számomra még mindig nem nyert létjgosultságot a kifutón, és most egy-két mintázatára is furcsán néztem, de egy biztos, hogy most a szexuálisan kiteljesedett, magabiztos, szexi nőket akarta felöltöztetni. Nincs is ezzel gond, persze ez pont az a terület, ahol az bizonyos határvonal a merész és közönséges között el tud halványulni, de ezt inkább döntse el mindneki maga, melyik oldalon tartózkodik többet ez a kollekció. Képekkel, tovább után folytatom.
Diane von Fürstenbergről most csak röviden: nála leginkább ezek a mintatársítások tetszettek, egyedi lett az összhatás, és teljsen elegéns tudott maradni.
A teljes kollekció itt tekinthető meg.
Mármint a New York-i divathéten. Most indul csak be igazán az esemény, ahogy a legnagyobb nevek, a világmárkák végigvonultatják legfrissebb kollekcióikat New York kifutóin. A legutóbbi bemutatók között volt egy vérbeli New York-i, Donnan Karan DKNY kollekciójának bemutatója, a modellek stílszerűen sárga taxikkal érkeztek, és egy langyos, városi délután hangulatát hozták magukkal. A kollekcióban nekem leginkább a látványos nagy kalapok (még több kalapot az utcai divatba!), a vidám, fiatalos színek, a platformos szandálok és a lenge nyári ruhák tetszettek. Könnyed, kényelmes és abszolút hordható.
A teljes kollekció itt tekinthető meg.
Sajnos nem tudok ennél visszafogottabb címet adni ennek a bejegyzésnek, mert a magyar szépségkirálynő, Lipcsei Betta Miss Universe versenyen viselt öltözékét máshogy nem lehet jellemezni. A feladat "national costume" vagyis nemzeti viselet volt, amit a képgalériából ítélve teljesen szabadon lehetett értelmezni. Ezzel nincs is baj, hiszen nem is nézne ki jól egy fiatal lány egy 2011-es szépségversenyen csángó népviseletben, töménytelen alsószoknyával, de akkor is értetlenül állok azelőtt, hogy volt tervező, aki ezzel a borzalomhoz hajlandó volt nevét adni. (tudja valaki, ki volt a tervező? hiába kutakodtam a világhálón, sehol nem találtam)
A problémám a dologgal sokrétű. Először is ennél hálásabb téma nem kell egy magyar tervezőnek. Népviselet, mint INSPIRÁCIÓ, kimeríthetetlen témakör, ld. Gombold Újra. Másodszor: mivel ezeknek a versenyeknek a célja természetesen az, hogy olyan ruhát adjunk a lányokra, ami a legjobban hangsúlyozza a szépségüket, egyértelmű, hogy teljesen mai, a kor divatjához igazított, igényes és látványos színpadi viseletet kell megalkotni, ami azért magán hordozza a magyar viselettörténet valamely jellegzetességét. Meríteni pedig számtalan izgalmas dologból lehet, hiszen a magyar népviselet az egyik legsokrétűbb és legszínesebb a világon, szerintem nem túlzás, hogy álommunka lehetne ez bármelyik magyar tervezőnek. Ehhez képest mi lett a végeredmény? Ez borzasztóan kínos és erőltetett, stílustalan, besorolhatatlan valami, ami nem állja meg a helyét sem színpadi, sem utcai, sem partiviseletként, nem divatos és friss, nem is igazán magyaros és még ízléstelen is. Hogy van rajta magyar elem? Pár sor paszomány ráerőltetve meg a fején egy teljesen értelmezhetetlen párta? Egy dolog jut erről eszembe. erőlködés. A plázacica-tükörbársony alapanyagra már szavaim sincsenek, a szürke párducmintás combcsizma meg olyan, mintha a tervező elfelejtett volna cipőt tervezni a ruhához, és megvették volna az első csizmát, amit találtak az Ázsia Centerben Betta méretében.
A végeredmény összességében szégyen a magyar szakmára nézve, és egyáltalán nem emeli ki a magyar versenyző szépségét sem, mert teljesen közönséges lett az összhatás, akár az EX-IT rendkívül stílusos és divatérzékeny márka (/szarkazmus) Westend földszinti üzletének kirakatában is elférne. Érdemes megnézni egyébként a többi ország viseletét is, ezen a linken mindegyiket megtaláljátok. Voltak hasonló mellélövések, de van 1-2 egészen szép és stílusos megoldás is, mint pl. a görög és a lengyel, és ami kifejezetten ötletes szerintem, az orosz.
Nagyon aranyos videóra bukkantam: a divat legutóbbi 100 évét mutatja be (1911-től 2011-ig) igazán ötletes formában 1 perc 41 másodpercben. Mindenkinek ajánlom, nekem nagy mosolyt csalt az arcomra.
Mint minden divatőrült, természetesen én is táskamániás vagyok, és méginkább az lennék, ha megengedhetném magamnak azokat a kis csodákat is, amiket összegyűjtöttem ehhez a bejegyzéshez. Nekem sosem az volt a lényeg, hogy kicsi vagy nagy, közepes vagy mini, válltáska vagy átvetős, kézitáska, övtáska vagy clutch, funkció is a legritkább esetben szokott szempont lenni, egy ötletes, vidám vagy stílusos táskába viszont egy szempillantás alatt bele tudok szerelmesedni. Az utóbbi évek kollekcióiból az alábbi pár darabra szűkítettem le táska-álomkívánságlistámat, amire a divatmikulás igazán vethetne pár pillantást.
1. Mindent onnan érdemes beszerezni, ahol a legjobbat gyártják, a baguette legyen francia, a tészta olasz, a napszemüveg Ray Ban, a cipő Louboutin, a táska pedig Louis Vuitton. Ezért is szerepel a listám első helyén ez a műalkotás a 2010-es ősz/téli LV kollekcióból, vagyis mindjárt kettő, mert képtelen voltam választani. Igen, az ott csipke. Bőrből. Az LV mintázattal és monogrammal. Egy éltere kelt álom. Hiszem, hogy ennél tökéletesebb táskát nem alkottak az elmúlt években, nem csak gyönyörű és elképesztően elegáns, de teljesen hordható, és maximálisan nőies darab, és rajta van minden, aminek egy klasszikus Louis Vuitton táskán ott kell lennie.
folytatás a tovább mögött
És ha divathetek, az azt is jelenti, hogy kedvenc street fashion fotósom, Tommy Ton ismét támadásba lendül a kamerájával. Annyira szeretem a képeit, valahogy mindig megtalálja pont azt a részletet, ami izgalmas. Lehet, hogy csak egy karkötőkkel borított csuklót, és egy mini clutch táskát fogó kezet fotóz, de abban a fotóban is tökéletesen ott van a csupa nagy betűs STÍLUS, amit neki mindig sikerül gyönyörű képeken megörökítenie. Tommy Ton mindig ott van a tűzközelben, de soha nem a kifutókat, hanem a helyszínek körül sétáló, a bemutatókra igyekvő stílusos tömeget fotózza, de azt hiszem, annál nincs is jobb téma egy divatfotósnak, ha mondjuk a párizsi divathét alatt kiül egy fa alá a Tuileriák kertjében, és várja, hogy a jobbnál jobb témák eltipegjenek a kamerája előtt Louboutin tűsarkokon.
Tommy Ton legújabb fotóit, ahogy mindig, most is a style.com -on követhetitek nyomon, és folyamatosan frissít, a divathetek ideje alatt érdemes lesz többször is visszanézni ide.
Elkezdődött a New York-i divathét. Csak pontosításképpen: a 2012 tavasz/nyári szezon divatját hivatott bemutatni, és ready to wear, tehát ez a viselhető kategóriája a high fashion-nek. Nem fogok minden kollekcióról postolni, de amiben valami újat vnagy érdekeset látok, arról mindneképpen, hiszen ezekben a kollekciókban rejtőznek azok az ötletek, megoldások, újítások, amiket jövőre azokban a boltokban is megtalálunk majd, melyekben vásárolunk, hiszen innen indul ki a konfekciódivat.
Az első kollekció, amire idén felkaptam a fejem, az általam egyébként is kedvelt Jason Wu-é volt, mert egészen kellemes palettát állított össze erre a szezonra.
Nem az egész kollekciót uralták egyébként ezek a fagylaltszínek, de mindenképpen emiatt lesz emlékezetes. Ami számomra leginkább érdekes, hogy az estélyi- és koktélruháknál (nem pedig az utcai öltözeteknél) használta ezeket a merész árnyalatokat, én biztosan elismerően tekintenék arra a színésznőre, aki ezeknek a csodás daraboknak valamelyikében lejtene végig a vörös szőnyegen.
Különösen izgalmasnak találom a lime színű ruhát, és nagyon nem bánnám, ha a következő nyári szezon konfekciódivatjában viszontlátnánk ezeket az árnyalatokat.
Esküszöm, nem akarom hanyagolni frissen indított blogomat, csak még kiélveztem a nyár utolsó (?) napsugarait, és igyekeztem némi barnaságot konzerválni az őszi napokra.
Most máris találtam valamit, amit muszáj megosztanom, mert a kezdeményezés pontosan azt a célt tűzte ki maga elé, ami nekem is szívügyem:
Unod, hogy unalmasabbnál unalmasabb szettek jönnek veled szembe az utcán az embereken? Nem szereted, ha egy merészebb cuccot veszel fel, összeszisszennek a hátad mögött, a szomszéd Marika néni meg hívja Anyádat, mert valami baj lehet ezzel a gyerekkel? Hát akkor itt egy remek alkalom számodra, amikor simán összekeverheted a szezont a fazonnal, sőt, erre külön biztatnak is.
A Glamour magazin ugyanis október 15-én divattüntetést rendez. Várnak és elvárnak mindenkit, aki úgy gondolja, a divat a kultúra része kell legyen és nagyobb figyelmet érdemel a mindennapokban. Azokat, akik szerint az öltözködés az önkifejezés egyik formája, és nem feltétlenül kell leélni az életünket a farmer póló kombóban. Bár, akinek inge, az azt vegye magára. Flasmob is készülődik a fashioniszták megmozdulásából, bátraké a szerencse, hisz akár nyerhetsz a legszuperebb szettel 250 ezer forintot. Részletek addig is folyamatosan a glamouronline-on.Tehát trendforradalom készül, tessék komolyan venni és kitüntetni ezt a rendezvényt a figyelmeddel! Október 15 - 15 óra, Aréna Pláza. Ne hagyjuk, hogy elszürküljön a budapesti élet, színesítse mindenki a maga ruháival és egyéniségével a világot! Ja, mondtuk, hogy nincs egy rongyunk se?!
Az én gondolataim a tovább mögött
Szomorú dolog, hogy sokszor egy ember munkássága, zenéje, filmjei vagy éppen stílusa akkor kerül igazán előtérbe, miután már nincs köztünk. Nem kéne ennek így lennie, ha a halála után úgy érezzük, hogy a munkássága értékes, és érdemes arra, hogy foglalkozznk rá, miért nem éreztük ezt már életében is? Nem szeretem azt a hamis dicsfényt, amivel a nyilvánosság haláluk után övez művészeket - egy pillanatig nem vitatom, hogy megérdemlik, sőt. A baj inkább azzal van, hogy miért kell tragédiának történnie ahhoz, hogy igazán észrevegyük őket?
Itt van ez a lány, aki egy évvel fiatalabb volt nálam, amikor elment a múlt hónapban, és nem szívesen idézem fel a reakciókat, amiket a halála kapcsán hallottam emberektől, sokkal inkább azzal szeretnék most foglalkozni, ami szerintem hamarosan fókuszba fog kerülni: Amy stílusikon volt. És talán most méginkább az lesz, mint valaha. Egyike volt azoknak a művészeknek, akik nem csak hangjukkal, zenéjükkel, de megjelenésükkel is egy teljesen egyéni és csak rájuk jellemző vonalat jelöltek ki. Tisztelem Amyt azért, mert soha nem volt divatkövető, hanem mert egy olyan irányzat felé nyúni inspirációként, ami akkoriban nem volt a szó hagyományos értelmében véve divatos, és saját stílust alakított ki. Úgy érzem, ennek a stílusnak egyre több eleme fog megjelnni a közeljövő kollekcióiban, a boltok polcain és a lányok öltözködésében is.
Imádom a fesztiválokat. Nem csak jó zene és jó buli a köbön, hanem elképesztő szerelések jönnek szembe lépten nyomon, külön program figyelni az emberek öltözetét, önkéntes divatbemutató többezer fő részvételével. Egy fesztivál egyébként már önmagában kihívás, ami az öltözködést illeti, hoszen sokminden eleve ki van zárva, ha praktikusak is akarunk lenni (nyitott cipőben soha!), viszont gyakorlatilag minden belefér, ami az extremitást illeti, és ha az embernek van egy kis humora is hozzá, nagyszerű dolgokat lehet kihozni belőle. Van, aki persze úgy ahogy van, poénra veszi a dolgot, idén láttam óriás rózsaszín nyúlnak és Super Mariónak öltözött fesztiválozót is, de az örök kedvencem egy pár évvel korábbi fesztiválról a srác volt, aki egyenesen Jézusnak öltözött, autentikus hajjal és arcszőrzettel persze, földig érő hosszú fehér ingruhában, és mezítláb, az összeállítást pedig az a kb. 20 főt számláló csapat tette tökéletessé, akik áhitatos arccal követték őt mindenhova.
Én ilyen babérokra nem török, de a hóbortos ötletek jöhetnek, az én fejemen is rajta maradt még a hazafelé szállító taxiban is a papírból készült aranykorona, amit az egyik borbárban tettek a fejemre (klérdezte is utána mindneki, hol lőttem). Mi csajok legtöbben elsősorban arra megyünk, hogy úgy legyünk divatosak egy fesztiválon, hogy az még a kényelmesség és praktikum elvárásainak is megfelelő legyen (értsd: ne kelljen folyton a ruhánkat igazgatni, és tudjunk árkon-bokron át is gázolni, ha kell), nagy kedvencem pl. Emma Watson fesztiválszerkója, amiben azt hiszem, a tavalyi Glastonbury-n jelent meg:
Na persze Louis Vuitton fűzővel és Burberry gumicsizmával könnyű. Minden tiszteletem azoké, akik a high fashiont beleviszik a fesztiváldivatba, földi halandóknak viszont maga az alapötlet lehet megjegyzésre érdemes: egy nagyon nőies, és elsősorban elegánsnak ható darabot kombinálni sportos cuccokkal (a farmer csodákra képes), és persze jól jön az univerzális Ray Ban Wayfarer. Csinos ÉS laza.
Idén a Szigeten legtöbb lány a farmershort+bikinifelső+színes napszemüveg összeállítást részesítette előnyben, és aznap, amikor kint voltam, az időjárás volt oly kegyes, hogy nem kellett elővadásznunk a szekrényből gumicsizmáinkat, ami amúgy vicces tud lenni, mint kiegészítő, de én akkor is a napsütésre és a Conversre-e szavaok, ha már választani lehet.
Kíváncsi vagyok, TI milyen érdekes fesztiválszerelést láttatok idén, ha esetleg képek is vannak, jöhetnek! Mi volt a legviccesebb, legmeghökkentőbb összeállítás?
Tovább mögött pedig az én idei szigetes outfitem:
Egy újabb dolog, ami régóta foglalkoztat. Street fashion fotók. Hogyan csináljuk? Hogy lehet igazán JÓL csinálni? Hogyan lehet olyan fotókat lőni, amik pont a spontaneitásuk miatt szépek, mert megismételhetetlenek, és elkapják az emberben a természetes szépséget? Azt a szépséget, aminek semmi köze a genetikához vagy a make up-hoz, hanem egyszerűen egy ízléses összeállítás, egy jól összehangolt megjelenés, a csupa nagy betűs STÍLUS szüli. Az olyan képeket szeretem, amiken látszik, hogy nem egy divatmagazin stylistja válogatta hozzá nagy műgonddal a ruhadarabokat luxusmárkák legfrissebb kínálatából, és aggatta tudatosan szupermodellekre, hanem amelyek olyan embereket ábrázolnak, akik egyszerűen jó érzékkel nyúltak a szekrénybe aznap reggel.
Felmerül a kérdés, hogy HOL és mikor van esély ilyen képeket ellőni? Az itt látható fotókat ezekről a jól öltözött ázsiai csajokról Párizsban készítettem idén télen, a Diadalívet fotóztam, amikor arra sétáltak, és azt gondotlam, hogy igen, pontosan ilyen embereket szeretnék fotózni. Persze tudom, hogy a szerencse nagyban bejátszik a dologba, hiszen ha tehetném, kint ülnék a párizsi divathét teljes ideje alatt a Tuileriák kertjében csőre töltött fényképezőgéppel, és többszáz gigát ellőnék minden nap, de ha ez a lehetőség most nem kivitelezhető, hogyan és hol tud az ember mégis igazán jó street fashion fotókat készíteni? Számomra már az is elvesz a dolog varázsából, ha az alany tudja, hogy fotózom, mert akkor akarva akaraktlan pózol, az igazi az, amikor séta közben elkapok egy múló pillanatot, amikor a napfény is pont úgy csillan meg a hajban, hogy az tökéletes kiegészítője egy szép Prada szoknyának vagy egy LV táskának.
Vehetjük úgy is, hogy ez egy kísérleti bejegyzés, első próba, ismerkedés a formátummal, és persze némi bemutatkozás - legfeljebb kitörlöm, ha nagyon hasztalan lesz.
Divatblog elindítása már régóta piszkálta a fantáziámat, és mikor máskor kezdenék neki, mint egy rettentően fárasztó és fordulatokkal teli munkahét legeslegvégén (amibe még egy fantasztikus Prince koncert is belevegyült), amikor mindennek élrzem magam, csak frissnek nem, de az a bizonyos bogár nem írt nyugodni a fülemben.
Ezért vagyok most itt, regisztráltam, belevágok, arról fogok írni, ami a legjobban érdekel, és amivel a legtöbbet foglalkozom: divat minden aspektusból és minden értelemben. Bemutatkozást szűkre veszem, most legyen elég annyi, hogy a szakmában dolgozom, méghozzá itthon, ahol sokkal egyszerűbb lenne antifashion vagy fashion terror blogot indítani, mint divatblogot, de a kreatív emberekre jellemző, hogy szeretik a kihívásokat.
Tartalom a hangulatomtól és ihletemtől függően fog alakulni és bővülni, minden, ami divat, és ami eszembe jut róla, és jelzem, hogy a TI véleményetek is érdekel majd az általam feldobott témákról, ne kíméljetek. Remélem, hogy ez egy izgalmas új korszak kezdete itt és most, ezen az álmos és langyos nyári péntek estén.
